22.-23. Fejezet

 

Huszonkettedik fejezet

 

Dive

 

Fordította: Sweety

 

Gondoltam, amíg ilyen boldog, megosztok vele néhány dolgot. Még ha minden vágyam az is volt, hogy fájó farkamat az édes, szűk lyukába temessem, vissza kellett fognom magam. Mindent tudnia kell rólam, mielőtt vállalja, hogy az életem része legyen.

– Hm – mindig hümmögött, amikor járt az agya valamin. – Oké – mondta tétován, miközben ő is felült.

Mosolyogva nyugtatgattam: – Semmi baj! Legalábbis szerintem, de mindent el akarok neked mondani, mielőtt belevágsz a kapcsolatunkba.

– Mondd csak!

Bólintott, készen állva, hogy azonnal fejest ugorjon.

– Basszus, de gyönyörű vagy! – Ujjaimat a hajába túrtam, és megcsókoltam. A nyelvem bebocsátást követelt, és ő azonnal megnyílt. Aztán hátrébb húzódva felálltam. – A francba! – sziszegtem. – Nem csókolózhatunk tovább, különben nem jutunk ki ebből a szobából. Ha minden jól alakul, akkor miután beszélgettünk, megkeresem Kodát, hazamegyünk a picsába, és lefektetjük. Jelen pillanatban csak arra tudok gondolni, hogy meztelenül fekszel az ágyamon.

Jézusom! Összedörzsölte a combjait. Tetszett neki a tervem.

– Rendben! – Csípőre tett kézzel bámultam rá. – Ne nézz már ilyen dughatóan rám, a fenébe is!

Kuncogott. A farkam azonnal megrándult a zipzáram mögött. – Azonnal intézkedek! – Elmosolyodott.

– Okoska! – Nevettem. – Rendben. Low elmesélte neked, hogy mi történt vele?

 

*

 

 

Mena

 

Tudtam, miről beszél. Low-nak szörnyű családja volt. Mindegyikük kihasználta őt valamilyen módon. Megdöbbentem, amikor elmesélte, hogy az unokatestvére megpróbálta eladni. Hallottam már, hogy ilyen dolgok továbbra is megtörténnek valahol a világban. De soha nem gondoltam volna, hogy itt, Ausztráliában is.

– Igen, egy részét.

– Az a helyzet, hogy aki meg akarta venni, még mindig gondot okoz. Problémája van a Hawksszal, és ez alatt a Hawks összes tagját értem. Óvatosak vagyunk. Vadászunk a faszszopóra, és meg fog fizetni a szarságaiért. A fizetés alatt azt értem, hogy a vérével. – A szemeim elkerekedtek. Elém térdelt és megfogta a kezem. – Napsugár, muszáj megértened, ha velem akarod folytatni, hogy olyan szarságokat csináltam, amiért a zsaruk lecsuknának, de mindennek meg volt az oka. Mindent megérdemeltek, mert szemétládák voltak, és baszakodtak a Hawksszal. Mi nem hívjuk a zsarukat, ha a problémáink vannak. Magunk oldjuk meg a problémáinkat. – Megállt, és az arcomat fürkészte.

Értettem miről beszélt. Hogy is ne értettem volna? Amióta ismerjük egymást, Kalen többet tett értem, mint bárki más. Nemcsak ő, hanem a testvérei is kérdés nélkül jöttek és segítettek. Kalen egy nagy család tagja volt, és bármi áron megvédték egymást. Harcoltak, és gondoskodtak róla, hogy a családjukban senkinek se essen bántódása.

A család volt az első.

Mindenekfelett.

Ezt teljesen megértettem.

– Mena, Napsugaram! Ez azt jelenti, hogy még több szar zúdulhat a nyakunkba. De szeretném, ha tudnád, hogy minden erőmmel megvédelek téged és Kodát is. Senki sem bánthat titeket, amíg élek. Ugyanígy van a Hawksszal is. Nem csak én védelek benneteket, hanem a testvéreim is. Az a pöcs egy ujjal sem nyúl egyikőtökhöz sem. Elhiszed ezt nekem?

Kivettem a kezem az övéből, és két kezembe fogtam az arcát. A szakálla csiklandozta a tenyerem, de tetszett, és alig vártam, hogy a lábaim között is érezhessem. – Nagy szíved van, Kalen Brooks. Bármit elhiszek neked. Hát, csak amíg nem leszel morcos.

Elmosolyodott. – Ha rossz kedvem lesz, és szarságokat beszélek, csak szólj, hogy húzzak a picsába. – Elpirult az arcom. Erre felnevetett. – Elfelejtettem, hogy csak akkor mocskos a szád, ha be vagy gerjedve. – A mellkasára tettem a kezem, és a homlokomat a vállához döntöttem. Megfogta a tarkómat. – Komolyan, Mena! Ne vedd magadra a szarságaimat!

– Nem fogom – suttogtam. Egy erős nőre volt szüksége, és én lehetnék az. Szembeszállnék vele, ha ez fontos lenne. – Mindaddig, amíg tudod, hogy mit követelsz. Tudok zsarnok lenni, ha akarok.

Felhorkant. – Hiszem, ha látom.

Hátradőlve kérdeztem: – Apropó, nem akarok közbeszólni... hm... nem akarom a lényegről elterelni a szót, de... kinek a szobája ez, és a testvéreid tudják, hogy mit csináltunk az előbb? Továbbá, szeretném, ha a mai naptól kezdve a hancúrozásunk csak kettőnk között maradna.

Ó, Istenem! Azt mondtam, hancúrozás.

Behunyt szemmel vártam a reakcióját. Kalen harsogó nevetése betöltötte a szobát. Csakhogy a következő másodpercben megemelkedett az egész testem, mire felpattant a szemem, és máris Kalen ölében ültem.

A fejemet a vállára hajtottam, közben a nevetése elhalkult. – Nem tudom, mit tettem, de kurvára újra és újra megtenném, mert nagyon szerencsés vagyok, hogy beléptél az életembe. – A testem megmegfeszült, miközben a szívem belülről boldogan dobogott. Szerencsésnek érezte magát, hogy az élete része lettem. Hogyan, mikor én voltam a szerencsés? Megfogta a derekam. Az ujjával köröket rajzolva mondta: – Sok mindent megbántam. A legjobban azt, ahogyan bántam veled, amikor először betoppantál. Egy istenverte pöcs voltam, Napsugaram. Sajnálom!

A szemébe nézve mondtam neki: – Őszintén szólva örülök, hogy nem voltál kedves, mert ha olyan lennél, mint most, valószínűleg elmentem volna. Túlságosan összezavartál volna.

Elvigyorodott. – Ez az első alkalom, hogy valaki megköszöni, hogy seggfej voltam. – Gyors csókot nyomott a számra, majd hozzátette: – Visszatérve a kérdéseidre. Ez az én szobám a telephelyen. Senki más nem használja, és hát, basszus, igen, biztos mindenki tudja, hogy történt valami. Főleg, amikor kisétálsz, mert a szemeid orgazmusról árulkodnak. – Hirtelen a mellkasára csaptam. Ő kuncogva elkapta a kezemet. – De meg kell tanulnod, hogy ne foglalkozz azzal, hogy mások mit gondolnak. – Megfogta a nyakam, közben a hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkamon. – Senki más nem számít, csak te, én és Koda. Szeretem a testvéreimet, Napsugaram, de mi hárman vagyunk az elsők. Szóval ne foglalkozz velük! Emelt fővel sétálj ki oda, és ne törődj a világgal! Lehet, hogy beszólogatnak, de ne hagyd, hogy ez befolyásoljon téged. Látni, ahogy keményen és édesen elélvezel, a mocskos szavakkal a szádból, meg mindennel. Ez rohadtul megérte bármit is szóljanak érte. Ez valami különleges volt. A mi különlegességünk. Ezt semmi és senki nem tudja elvenni tőlünk semmilyen ostoba poénnal.

Ideges voltam, de igaza volt. Csak mi hárman számítottunk. Kit érdekelt, hogy mit gondolnak? Kit izgatott, hogy tudták a hálószobában is aktívak vagyunk? Engem nem érdekelt. Nem, amikor ez olyan sokat jelentett nekem. Nem érdekelt, hiszen Kalen a nőjének akart, és a fenébe is, én meg a pasimnak akartam őt.

– Nem számít, mi történik, engem csak az érdekel, hogy te és Koda mellettem legyetek. Ti ketten vagytok azok, akik boldoggá tesznek. Ti ketten vagytok azok, akik olyat adtatok nekem, amiért érdemes élnem. – Az alsó ajkamba harapva figyeltem, ahogy az elhangzott szavakra melegség költözik a szemébe. – Nem csak az orgazmus beszél belőlem. – A szemében megvillant a humor, és a szája sarka megrándult. Mégis folytattam: – Már egy ideje különlegesnek, szerencsésnek érzem magam, de féltem bármit is tenni vagy mondani. Féltem, hogy elveszítem bármelyikőtöket is, mert mindketten olyan sokat jelentetek nekem.

– Nem ígérhetem, hogy minden rózsaszín és szivárványos lesz, de azt igen, hogy nem veszítesz el sem engem, sem Kodát. Együtt vagyunk, és még ha vitatkozunk is, tudd, soha nem fogok kisétálni az ajtón, azzal, hogy végeztünk.

– Megpróbálhatod, de most, hogy tudom, meg akarod próbálni ezt a kapcsolatot, visszarángatnálak és bezárnálak, amíg észhez nem térsz.

– Nekem tökéletesen hangzik.

– Annyira örülök, hogy eljöttem – mosolyogtam.

– Több szempontból is – kuncogott Kalen.

Nevetve a szemem forgattam. – Hát, így is mondhatjuk.

– Ha tudtam volna, hogy csak haza kell hozzalak, hogy a nadrágodba dughassam a kezem, már rég megtettem volna. Kibaszott régen.

– Ha tudtam volna, hogy a féltékenység...

– Ne is folytasd – morogta.

Nevetve megsimogattam a mellkasát: – Ne aggódj, általában túl félénk vagyok emberek között, de neked vigyáznod kell. A félénkségem elmúlik, ha veled vagyok.

– Örülök neki. – Elvigyorodott. – Bár biztos vagyok benne, hogy bármikor pironkodásra bírlak.

Az alsó ajkamba harapdálva megráztam a fejem, majd válaszoltam: – Ezt kétlem.

– Tényleg? – vigyorgott.

– Igen. – Bólintottam, tudtam, hogy így van, de látni akartam, mit talál ki, hogy zavarba hozzon.

– Kicsim, nem hiányzik az egyik bugyid? – A szemeim tágra nyíltak. Pimaszul vigyorgott. – Ma este visszaadom neked. Körülbelül egy hete használom ahhoz, hogy kiverjem, mert egyfolytában a puncid járt a fejemben. Szükségem volt valamire, ami szorosan hozzásimul. Bassza meg, már a gondolattól is feláll a farkam. Olyan kemény lettem, hogy mindjárt rádoblak az ágyra, és beléd nyomom a farkam. Tudom, hogy tetszene. Az én mocskos szájú asszonyomnak jól esne egy kis mocskos játék.

Igen, elpirultam. Csakhogy ez nem a zavarodottságtól volt, hanem a vörösen izzó és szűkölködő vágytól, ami arra csábított, hogy éljek az ajánlatával.

Végigsimított az arcomon. – Mondtam, hogy képes vagyok rá. Kibaszottul szeretem, hogy már ettől beindultál. Megkeressük Kodát, hogy elhúzhassunk a picsába?

– Igen. – Nagyon is készen álltam. Felálltam Kalen öléből, megfogta a kezem, és mélyen megcsókolt, majd visszasétáltunk a nagy terembe, ahol még tartott a buli. Éljeneztek, amikor beléptünk. Néhányan hátba veregették Kalent, és a bátrabbak még engem is megöleltek. Dallas az ölelés közben a fülembe suttogta: – Jó, hogy visszahoztad a mosolyt a testvérünk arcára. Köszönjük!

Könnybe lábadt szemmel bólintottam a vállán. Ekkor Kalen közelebb húzott magához, és átkarolta a vállamat. Így kísért vissza az irodához.

Amint Kalen kinyitotta az iroda ajtaját, megálltunk.

– Épp most kezdte – suttogta Low, ahogy mellénk lépett. Dodge követte, és maga elé húzva mindannyian Kodát figyeltük.

Állt. Az irodai székbe kapaszkodva fel-le rugózott a lábain. Tudta, hogy mit akar csinálni. Mintha megérezte volna, hogy figyeljük, ránk nézett, és elmosolyodott. – Apa, Nena – kiáltotta. A szám elé kaptam a kezem. Kalen karja megfeszült a vállam körül, és csodálkozva néztük, ahogy Koda megtette az első lépéseket felénk, aztán a harmadik lépés után a fenekére huppant.

A szoba tapsban tört ki. Odarohantam hozzá, felkaptam, megpörgettem, megcsókoltam, és elmondtam neki, milyen csodálatos fiú.

Kalen minket figyelt, lágy mosollyal az ajkán. Aztán a következő egy órában Dodge-dzsal beszélgetett, miközben mi Low-val rávettük Kodát, hogy sétáljon még, mielőtt megunja.

Tudtuk, hogy semmit sem kell siettetnünk. Rengeteg időnk volt, és szerettük volna becsben tartani Koda minden egyes lépését az életben.

 

 

Huszonharmadik fejezet

 

Dive

 

Fordította: Sweety

 

Büszkén figyeltem a fiam első lépéseit. Boldog lehettem, hogy a nőm is velem volt, amikor megtörtént, de most már kurvára kanos voltam. Ezen nem segített, hogy egész úton hazafelé Mena fecsegett és Kodát dicsérte, miközben öntudatlanul a combomat simogatta.

Ahogy beértünk Halls Gapbe, a kezemet az övére téve megkérdeztem: – Mit mondott neked Dodge, mielőtt elindultunk? – Miközben Low próbálta elterelni a figyelmemet, a testvérem félrehúzta a nőmet, és mondott neki valamit. Mena elmosolyodott és bólintott, majd gyorsan megölelte a testvéremet.

– Ööö... – kezdte, és a hátul ülő Kodáról rám nézett. A szemem sarkából láttam, hogy bólint egyet. – Azt mondta, hogy sokáig aggódott érted. De most már látja, hogy nem kell.

A francba! A testvérem. Mindig támogatott. Mindig aggódott. Bassza meg, én is ilyen voltam vele. Az összes testvéremmel.

A kezét a számhoz húztam, és megcsókoltam, majd azt mondtam: – Igaza van. Most már nincs miért aggódnia. Boldog vagyok.

– Örülök, hogy ez miattam van.

– Én is, Napsugaram – mosolyogtam. – Nem voltunk a házamban. Vissza kell mennünk egy másik hétvégén, hogy megnézzük.

– Benne vagyok, és talán Low és Dodge vigyázhatnának egy kis időre Kodára. – Rám kacsintott. Kurvára igen, tetszett, ahogy gondolkodott. Bár a házam tele volt Simone emlékeivel, talán itt volt az ideje új emlékekkel megtölteni, amelyek ugyanolyan jók lesznek, ha nem jobbak. De előbb szereznem kellett egy új ágyat, amit megoszthatok a nőmmel.

Ahogy mondtam, Simone mindig is birtokolni fogja a szívem egy részét, de itt volt az ideje, hogy újra elkezdjek élni.

Azzal a nővel, aki a fiammal együtt ellopta a szívem maradékát is.

Amikor hazaértünk, már későre járt. Útközben megálltunk enni, így csak annyi volt a dolgunk, hogy megmosdassuk és ágyba fektessük Kodát, ami nem tartott sokáig. Kimerítette a sok séta, amit megtett. Így mire lefektettem a kiságyába, már félig aludt.

Visszasétáltam a nappaliba, Mena a kanapén ült. A rövidnadrágja szegélyét babrálta. Ideges volt, és én nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak.

– Mena. – Gyengéd hangnemre törekedtem, de mégis durván hangzott. Amikor felkapta a fejét és a szemembe nézett, ráparancsoltam: – Gyere ide! – Felállt, hozzám lépett, majd megállt előttem. A derekánál fogva magamhoz húztam. – Nem tudom, miért vagy ideges, Napsugaram. Ma este tuti befutó leszek.

A humor megvillant a szemében, aztán hátravetett fejjel felnevetett. Csak akkor hagyta abba, amikor hozzá hajolva végignyaltam a nyakát. Éreztem, ahogy a pólóm felhúzódik, amit megragadott. Egy csókot nyomva a vállára, hátrébb léptem, hogy kipirult arcára nézhessek. A kezét megragadva végig húztam a folyosón a szobámba. Megborzongott a testem és a farkam a várakozástól. Minden szempontból is az enyém lesz, nem csak az elmémben. A teste az enyém lesz, és hamarosan, ha nem is azonnal, a szíve is.

Kinyitottam az ajtót, és előre engedtem. Mögé lépve a karjára tettem a kezem, amíg körbenézett. Jobb oldalon a gardróbszekrény volt. Mellette az éjjeliszekrény, rajta Simone fényképe. Amikor meglátta, levette a kezemet a karjáról, és a szájához húzva megcsókolta. Ezzel jelezte, hogy nyugodtan emlékezhetek. Nem baj, hogy Simone-t az emlékeimben őrzöm. Aztán balra nézve, az ablak melletti számítógép asztalra esett a pillantása, ahol a képernyőt a külső kamerák képei osztották fel. Az ház minden létező oldalát mutatták.

– Nem hazudtál, hogy biztonságban tartasz minket – motyogta.

– A francba, dehogy. A számomra legfontosabb emberek itt vannak a házban. Bármit megteszek, hogy biztonságban legyenek. – Megfordítottam a karjaim között, és a két kezembe fogtam az arcát: – Tudnod kell, hogy a ma éjszakától kezdve itt alszol velem, mert itt a helyed. Rendben van így?

– Igen – suttogta.

Végigfuttattam a szemem az arcán, mindent magamba szívva. A szőke, szexi haját, a világos, meleg kék szemeit, a szív alakú arcát és a dugnivaló, csókra termett ajkait. Mindene felizgatott; a teste, a hangja, a suttogása az őrületbe kergette a farkamat.

– Nem bírom visszafogni magam, Mena! Szükségem van rád! Most pedig feküdj fel meztelenül az ágyra. Látni akarom, ahogy levetkőzöl, ahogy az ágyon fekszel, széttárod a lábaidat, és felkínálod nekem a puncidat.

Mivel még a karjaim között volt, éreztem, hogy az egész teste megremeg, és ezt imádtam. Tudtam, hogy a puncija már átnedvesedett. Megnyalta az ajkát, és hátrébb lépett. Hagytam, hogy kilépjen az ölelésemből, pedig legszívesebben utána nyúltam volna. Még egy lépést hátrált, majd lassan elkezdte felfelé húzni a pólóját a hasán, át a fekete csipkébe bujtatott mellei fölött, majd a földre dobta.

Félénken elmosolyodott. Valószínűleg az ő szíve is őrülten kalapált a várakozástól, akárcsak az enyém, de folytatta. Incselkedő lassúsággal gombolta ki a rövidnadrágja gombját. Összehúzott szemekkel figyeltem, de ő csak mosolygott.

– Te nőszemély! – mondtam figyelmeztető hangsúllyal. A szívem már őrjöngött. A teljes meztelen bőrének látványától, amire már pokoli régóta vágytam. A farkam megrándult a farmeromban. Kuncogva húzta le a cipzárját a rövidnadrágján, és lassan csúsztatta le a csípőjéről, majd végig a lábain, és oldalra rúgta.

Bassza meg! Gyönyörű.

A Napsugaram ezután hátranyúlt, és kikapcsolva a melltartóját, azt is a padlóra dobta.

Ahogy egymást néztük, a kezem a merevedésemre siklott. Meg kellett érintenem a kemény farkamat. A tekintetem a tökéletes melleire siklott, amit már kétségbeesetten meg akartam érinteni. A szeme a farkamat markoló kezemre siklott, amitől felparázslott a tekintetében a vágy. Akarta a farkamat.

A szemei csillogtak, zihálni kezdett, majd gyorsított a vetkőzés tempóján. Gyorsan levette a bugyiját, majd az ágy közepére feküdt.

Lágy, kéjes hangon vallotta be: – Még soha nem éreztem ekkora szükséget valaki iránt, Kalen. Már az is megőrjít, amilyen intenzitással nézel. Magabiztossá tesz. – Miután befejezte a vallomást, felhúzta a térdét, a talpát az ágyra téve. Aztán széttárta a lábait, hogy a szemem a punciján lakmározhasson. Az arca kipirult, ami gyorsan végigfutott a mellkasáig. Már totál nedves volt a szükségtől. A nőm szinte fájt értem, és én mindjárt el is intézem, de nagyon élveztem ezt a kis játékot.

– Érintsd meg magad! – követeltem. Ujjaival a mellbimbóján körözött, majd lefelé csúsztatta őket, míg el nem tűnt a puncijában. Ívbe feszült, és felnyögött. – Nyald meg az ujjaidat, Mena! Kóstold meg magad! – Végig a szemembe nézve kihúzta az ujjait, és az ajkai közé csúsztatva, kicsit megszívva végignyalta.

A kurva életbe! Mindjárt beleélvezek a farmeromba.

– Kalen – suttogta rekedten. – Szükségem van rád!

– Mire van szükséged? – Lehúztam a pólómat. A tekintete kibaszottul megbabonázott. Az apró mosoly az ajkán arról árulkodott, hogy tetszik neki a tetovált testem.

– Rád! Azt akarom, hogy megdugj.

– Az isten verje meg! – Lerúgtam magamról a farmeromat a bokszeremmel együtt. Mosolyogva figyelte, ahogy közeledek. – Kibaszottul gyönyörű vagy.

– Ahogy te is. – Végigsimított a hasán, a mellein, és a dombján.

A farkamat megmarkolva álltam az ágy mellett: – Ezt akarod?

– Igen – morogta aranyos kis hangon. Az éjjeliszekrényből előkaptam egy óvszert, a fogaimmal feltéptem a csomagot, magamra görgettem. Arra számított, hogy azonnal megdugom. De nekem még más terveim voltak. Előbb arra volt szükségem, hogy megízleljem a nőm punciját.

Az ágyra dőlve széttártam a combjait és közéjük dőltem.

– Ó, Istenem! – nyögte, mielőtt még a szám a puncijához ért volna.

A nyelvem első érintésére a térdeit megpróbálta a fejem köré szorítani, de lefogtam őket. Szerettem, ahogy a puncija megnyílik előttem, és azt csinálhattam vele, amit akartam. A nyelvem belemerült a szűk lyukába. Felkiáltott. Felfelé csúsztattam, körbenyalva a csiklóját. Még édesebb lett az íze a korábbi elélvezésétől.

De, bassza meg, már majdnem elélveztem.

Beletúrt a hajamba, én pedig kurvára morogtam, amikor erősebben nyomta le a fejemet. Beszívtam a csiklóját, és finoman ráharaptam. A nőm mohó volt. A farkam megrándult a gondolattól, hogy levetkőzte a félénkségét.

– Szent szar...! – kiáltott fel.

Kizárt dolog volt, hogy úgy élvezzek el, hogy nem vagyok benne. Így hát, felfelé haladtam a testén, mindenhol végigcsókoltam, majd mohón követeltem a száját. Lenyalta  a számról a saját nedvét, és elkerekedtek a szemeim. Megnyaltam az ajkamat, ahogy a vágy végig csiklandozta a gerincemet, és felhúzta a golyóimat.

Amikor keményen belelöktem a farkam az átkozottul szűk puncijába, hátrahajtott fejjel felsikoltott: – Kalen! Kibaszottul igen! Igen! Dugj meg!

Jézusom. Elvesztem.

A hajába markolva kértem: – Látni akarom a szemed, Mena! Most! – Rám nézett. Nyöszörgött, mire megszólaltam: – Érzed? A farkam mélyen benned? Ez az én puncim, Napsugaram. Kibaszottul az enyém. – Sikerült bólintania, ahogy a falai rászorultak a farkamra. – Jézusom. Igen! Fejd meg a farkam! Gyerünk!

Két kezébe fogta az arcomat, és keményen megcsókolt, miközben én nyögve teletöltöttem az óvszert.

Lelassítva a lökéseimet, feltámaszkodva néztem a nőmet. Aztán csak figyeltem, ahogy a még mindig kemény farkam ki-be csúszik a szűk puncijában.

– Kibaszottul tökéletes. – Szinte csak morogtam. – Remélem, nem lesz gond, ha ma keveset alszol.

Mosolyogva válaszolta: – Egyáltalán nem.

 

*

 

 

Mena

 

Egy vidám hangra ébredtem. Nyújtózkodva próbáltam meghallani miről beszélgetnek.

– Gondoltam, beugrom és megnézem az unokámat. Hol van Mena? Ilyenkor már rég a konyhában szokott tüsténkedni – mondta Judy, és a hangja könnyedén szállt végig a folyosón. Azonnal felültem, és a takarót a meztelen melleimhez szorítottam.

Judy hazajött.

Judy visszatért, én meg a fia ágyában feküdtem.

Ó, Istenem!

– Anya – szólt rá Kalen.

– Mi van? Csak megyek és megnézem a szobájában, hogy felébredt-e már. Nem csak ti hiányoztatok nekem Kodával.

– Anya – szólt újra Kalen.

– Igen, fiam? Köpd már ki!

– Mena nincs a szobájában.

– Mit csináltál? – kiáltotta. – Megint kiabáltál vele, és ő máris elmenekült? Esküszöm, hogy a térdemre fektetlek, és véresre verem a segged, nem érdekel hány éves vagy! Ő a legjobb dolog, ami hosszú idő óta történt veled. Ha ezt nem látod, akkor egy seggfej vagy, és ne reménykedj a jövőddel kapcsolatban.

– A kurva életbe! – Hallottam, ahogy Kalen felnyögött. – Az ágyamban van.

A lélegzetem elakadt. A szobában csend lett. Még Koda fecsegése sem hallatszott. Egészen addig, amíg be nem töltötte az egész házat egy izgatott visítás.

– Atyaég! A francba! – ujjongott Judy. – Olyan büszke vagyok rád, fiam! Ez a legjobb hír, amit valaha hallottam, nos, azon kívül, hogy apa leszel. De az már régen volt.

– Mit művelsz? – kérdezte elkeseredetten Kalen.

– Elviszem Kodát egy időre. Menj vissza Menához, és talán hamarosan elújságolhatod, hogy újra nagymama leszek.

Az ágyon hátra dőlve a szám elé kaptam a kezem, hogy elrejtsem a nevetésemet. Judy elképesztő volt. Aggódtam, hogy majd azt fogja hinni, hogy csak a pénzéért vagy valami hasonlóan nevetséges dologért akarom a fiát, de nincs miért aggódnom. Tudtam, hogy látta, amit rejtegetni próbáltam: a Kalen Brooks iránti vonzalmamat.