8.-9. Fejezet

 

Nyolcadik fejezet

 

Dive

Négy hónappal később

 

Fordította: Sweety

 

Csak egy kis bulit akartam tartani Koda első születésnapjára, de Mena, anyám segítségével rábeszélt egy nagy bulira. Hát, azért nem túl nagyra. Nem akartam, hogy túl sokan legyenek, ami miatt esetleg Baxter, a Hawksnak ártani akaró pöcs, felfigyelhetett rá, hogy miért utazik hozzánk ennyi Hawks testvér. Ha még mindig bármilyen módon szemmel tartana minket, akkor a hozzánk való utazás nem maradna észrevétlen. Kizárt, hogy ne vettük volna észre, ha figyelnek minket, de bassza meg, senki sem tudta, mi jár annak a köcsögnek a fejében.

Ez a nap legalább szépnek ígérkezett. Kisütött a nap, ami arra késztetett, hogy elővegyem a fészerből a grillsütőt. Vettem egy csomó húst a grillezéshez, míg anya és Mena azt ígérték, hogy gondoskodnak a többi kajáról.

De ez csak azután történt, hogy Mena odajött, és megkérdezte, nem bánom-e, ha ő is eljön Koda partijára. Először nem örültem. De mivel nagyon jól kijött vele, és hosszabb ideig az élete része lesz, azt mondtam, hogy nem érdekel, nekem mindegy. Ez egy faszság volt, mert azt kellett volna válaszolnom, hogy szívesen látjuk, ha eljön. Megérdemli, hogy ott legyen Koda különleges napján, hiszen annyi mindent tett érte.

Úgy tűnt, nem tudtam kikapcsolni a farkamat, ha róla volt szó.

Amikor anya hazajött az utazásról, elhívta Menát, hogy menjen vele vacsorázni. Aznap este, miután Mena elment, anyának volt képe azt állítani, hogy egy szemétláda vagyok, mert vonzódom hozzá. Ráförmedtem, hogy fogalma sincs, miről beszél, és kitessékeltem a házból. Dühösen távozott, mondván, hogy húzzam ki a fejem a seggemből. Még jobban felbosszantott a tudat, hogy igaza volt... mindenben.

Kinyílt a bejárati ajtó, és Mena lépett be, átöltözve. Sárga ruha simult az alakjára, amitől a farkam megrándult. Rám nézett, elmosolyodott, és elindult a konyha felé. Rá bámultam, a fejemet rázva megfordultam, és kimentem a hátsó udvarra. Otthagytam őt, hogy csináljon, amit akar, anyát pedig Koda szobájában, aki épp átöltöztette, mielőtt mindenki megérkezik.

Hülye, kibaszott fasz!. Ne vegyél tudomást erről a szarságról! Soha, hallod?

A farkamhoz intézett szónoklatból felkaptam a fejem, amikor meghallottam a járgányok közeledését. Megkértem őket, hogy autókkal jöjjenek, mert nem akartam még nagyobb feltűnést kelteni. Nevezhettek paranoiásnak, de tényleg az voltam.

Kiérve láttam, amikor megállt az első autó, utána másik négy parkolt le. Aztán mosolyogtam Talonon, meg a kibaszott kisbuszán. Érthető, hiszen ott volt neki Vadmacska, Cody, Maya és az ikrek, de a francba, nagyon vicces volt látni, hogy a Hawks elnöke egy istenverte kisbuszt vezet.

Kiszállva rám meredt, és felhorkant: – Egy kurva szót se! – Hátravetett fejjel hangosan felröhögtem, ami tovább fokozódott, amikor Drake kiugrott hátulról, és azt kiabálta: – Egyetlen kurva szót se!

Vadmacska ajtaja kivágódott. Kipattant és szembe állt a férjével. – Hallottad ezt, drágám?

– Cica – mosolygott rá Talon.

– Nem! – mondta csípőre tett kézzel.

– Anya – kezdte Maya. – Drake valójában nem káromkodott, és tudja, hogy nem szabad, mert apa szétrúgná a seggét... – Cody gyorsan a húga szája elé tette a kezét.

Zara a gyerekei felé pördült, és rájuk meredt. Felemelt kezekkel kiabálta: – Feladom! – Meglátott és oda sétált. Azonnal a karjaiban voltam. Úgy ölelte a derekam, hogy alig kaptam levegőt.

– Főnök, a nőd már megint szétmarcangol – kiabáltam.

A verandáról zihálás hallatszott. Felnézve, Menát pillantottam meg. Tágra nyílt szemmel figyelte a közeledő férfiakat. Soha nem mondtam neki, hogy egy motoros banda tagja vagyok. Most már biztos tudta, mert az összes testvérem viselte a mellényét.

Vadmacska hátrébb lépett. Láttam, ahogy Menáról rám néz, majd vissza. – Ne is gondolj rá, baszd meg! – figyelmeztettem.

Vadmacska meglepetést színlelt. – Ki, én? Fogalmam sincs, miről beszélsz!

Mielőtt még bármit is mondhattam volna, Mocskosszáj felkiáltott: – Hol a pia? Mindjárt be kell rúgnom. Randi este van, hölgyeim. Ma este nincs gyerek, úgyhogy csak szórakozunk. – A levegőbe emelte a karjait és huhogott. Az embere, Griz a nyakánál fogva magához húzta, majd valamit a fülébe súgott. A lány bólintott, és rámosolygott a férfira. – Oké, nem túl sokat. Ma este még mindkettőnknek teljesítenie kell.

– Dee néni! – nyögött fel Cody, megrázta a fejét, és a füvet bámulta.

– Ó, csitt, kölyök! Elég idős vagy már ahhoz, hogy tudj a szexről...

– Low, mi az a szex? – kiáltott Rommy.

– Hoppá! – mondta Mocskosszáj, majd gyorsan megölelt, és berohant a házba Mena után. Mocskosszáj valószínűleg tudta, hogy Dodge asszonya, Low meg fogja ezért ölni.

– Low? – kérdezte újra Rommy.

– Majd később megbeszéljük, drágám. Miért nem keresitek meg Kodát? Biztos, hogy már alig várja, hogy mindannyian megszeretgessétek. – Rommy boldogan elfutott, útközben megragadta Maya kezét, míg Tex és Cody útközben felkapta az ikreket. Mindannyian odaköszöntek nekem egy sziával, majd kiszaladtak a hátsó udvarra.

– Cukorfalat, én csak annyit javasoltam, hogy vedd le a súlyt a lábadról – mondta hirtelen Blue.

– Azt mondod, hogy kövér vagyok, Blue!? Mert esküszöm, ha a gyereked miatt elhízom, ráülök az arcodra, csak hogy megfulladj! – nézett mérgesen Blue-ra, majd odajött és arcon csókolt. – Jó újra látni téged, Dive!

– Á, igen! Gratulálok, hallottam a jó hírt!

– Köszi! – Elmosolyodott, majd Zarával és Low-val együtt elindultak befelé.

Körülvettek a testvéreim. Basszus, de jó volt látni őket. Bár Talon, Griz és Blue a ballarati charterből jöttek, és így nagyon ritkán találkoztunk, kurva sokat jelentett, hogy eljöttek egészen idáig Koda miatt. A francba, nem is tudtam, hogy ennyire hiányoztak a Caroline Springs-i charter testvéreim; Dodge, Vicious, és még Lan is eljött.

– Jó, hogy mindannyian eljöttetek – mondtam, a hangom tele volt hálával.

– Bármikor és bármilyen kibaszott okból – mondta Talon komoly arckifejezéssel. Állemeléssel, és hátba veregetéssel üdvözöltem az összes faszkalapot.

– Mikor jössz haza? – kérdezte Blue.

Vállat vonva válaszoltam: – Nem tudom. Itt most jól mennek a dolgok. – Egyesek biztos puncinak neveznének, amiért nem küzdöttem jobban az otthoni emlékeimmel. De nem tudtam. Nem álltam készen. Minden Simone-ra emlékeztetett, és arra, hogyan veszítettem el. Túl sok fájdalom járt vele.

– A hosszú lábú szőke az oka a házban? – kérdezte Vicious. Dodge keményen meglökte. A férfi oldalra tántorodott, de aztán megtalálta az egyensúlyát. – Bassza meg, bocsánat!

– Semmi gond, testvér. De nem, semmi közöm hozzá. – Talonra pillantva kérdeztem: – Hol van Stoke és Killer a bandájával?

– Nem tudtak most eljönni. De azt mondták, hamarosan meglátogatnak.

Mindenki megfordult, amikor egy újabb autó hajtott a felhajtóra, majd megállt. Láttam Picket és Billyt az első üléseken. A hátsó ajtó kinyílt, és Josie szállt ki, majd Nary.

– Menjünk be. Van egy kis söröd, tesó? – kérdezte Vicious.

Hülye kölyök és a még hülyébb módszerei, hogy távol tartsa magát attól, amit akart. A kudarc, hogy a lány továbblépett, még inkább elbaszta. Mindannyian tudtuk, hogy Nary volt az egyetlen ember, aki bármit megtett volna érte, a fickó mégis elszúrta az egészet. Senki sem tudta az okait, de egy kibaszott napon majd leülök vele, és el fogom mondani, hogy nem érdemes az életet elpazarolni.

– Igen, hátul a hűtőben.

Gyorsan lelépett a többi testvéremmel, mielőtt az újonnan érkezettek odaértek volna hozzám.

Nary egy gyors öleléssel üdvözölt, majd bement. Josie szomorú mosollyal lépett előre, majd szorosan átölelte a derekamat.

Pick és Billy a nőjük mögött maradt. Keményen összeszorított fogakkal lenéztem Josie-ra, miközben felnézett rám. – Hogy vagy, bébi? – kérdeztem, és még ezt is fájt kimondani. A temetés óta nem láttam őt. Az előttem álló nő tudta, mi a veszteség. Megértette, hogy a bensőm még mindig fáj és vérzik.

– Lassan jól leszek – bólintott. Könnyek gyűltek a szemébe. – Annyira büszke lenne rád.

– Ne csináld! – morogtam.

– Simone ha most lenézne, akkor látná, hogy milyen csodálatos apa lett belőled.

– Josie – nyögtem. Felemelt fejjel az eget néztem, miközben könnyekkel telt meg a szemem.

Ő szipogott. – Mindig a szívünkben fog élni, Dive. Sajnálom, hogy nem látogattalak meg, hogy segítsek Kodával. Szeretném megismerni őt, és közel lenni hozzá, mert benne van a legjobb barátom egy része. – Láttam rajta a bűntudatot, mert nem nézett a szemembe.

– Nincs miért bocsánatot kérned, kicsim. Mindketten sok mindenen mentünk keresztül, de főleg te, amikor elveszítetted Richet. – Beleharapott az alsó ajkába, és bólintott.

– Nem hasonlítható össze a veszteség. Mindketten érezzük, de... mindkettőnknek emlékeznünk kell arra, hogy az élet megy tovább. Lehet, hogy eltart egy hónapig, egy évig, akár kettőig vagy ötig, de az élet megy tovább, és megtanuljuk megbecsülni, amink van, és úgy élni, mintha minden nap az utolsó lenne. Megbánás nélkül.

– Próbálkozom, Josie. Próbálkozom.

– Én is. – Hátralépett, és megtörölte az arcát. – Én is – mondta még egyszer, majd Billy előre lépett, és a derekát átkarolva magához húzta. Megrázta a fejét, és hozzátette: – Azt hiszem, bocsánatot kellene kérnem, amiért ilyen mélyen elmerültem, és leromboltam a hangulatot, pedig a buli még el sem kezdődött.

– Nem, te nő! – Elmosolyodtam. – Semmi sincs elrontva. Gyere, menjünk nézzükk meg Kodát.

– Az jó lenne.

 

*

 

A nap jól alakult. A testvéreimmel a legtöbb időt hátul töltöttük a gyerekekkel. Koda Mayával, Rommyval és Rubyval szórakozott, míg a fiúk körülöttük fociztak. A fiam abban a stádiumban volt, amikor már mindenbe kapaszkodva felhúzta magát. Miután elkezdett kúszni, úgy tűnt, hogy egyre többet szeretne megtenni.

A nők odabent pletykáltak, miközben a szarságokat készítették elő, és kétségtelenül Menát faggatták mindenről, ami velem kapcsolatos. Lefogadom, hogy ennek még meglesz a böjtje, amikor rájönnek, hogy csak egy seggfej voltam vele. Az ebéd fantasztikus volt. Mena a másik asztalnál ült a nőkkel és a gyerekekkel, amit a srácokkal vettünk elő a fészerből. Még Kodát is megetette. Pedig most nem is dolgozott, mégis gondoskodott róla.

Hátravetett fejjel nevetett valamin, amit Mocskosszáj mondott. A látvány kurvára elképesztő volt. Soha nem láttam még ennyire felszabadultan nevetni. Még akkor sem, amikor rajtam kuncogott a Koda takonyproblémája miatti öklendezésemmel.

Vállig érő szőke haja és bronzbarna bőre jól illett a sárga ruhához. Az istenit, olyan nagy farok voltam vele, és mégis visszajött. Tudtam, miért. Koda miatt, és ezt nagyra értékeltem. Kibaszott szerencse, hogy őt vettem fel. Anya szerette őt, és úgy tűnt, hogy a testvéreim asszonyai is.

Mondjuk ez nem volt nehéz. Soha egy rossz szót sem szólt senkiről. A francba, még csak nem is káromkodott. Szeretném látni, ahogy felhúzza magát, akkor mit mondana, vagy hogyan viselkedne. Biztos kipirulna az arca frusztrációtól és a dühtől. Tudtam, hogy rossz volt vele szemben szemétládának lenni. Nem érdemelte meg, de ez volt az álcám, mert össze voltam zavarodva. Vonzódtam hozzá. A farkam minden reggel tudta, hogy mikor érkezett meg. Olyan volt, mintha csak jó reggelt akart volna integetni. De aztán... aztán eszembe jutott, hogy a szívemet Simone-nak kellene birtokolnia, és az, hogy vonzódtam Menához, kibaszottul megőrjített, ezért rajta töltöttem ki a dühömet.

Jézusom!

Bűntudat ülte meg a gyomromat. Nem is szabadott volna úgy néznem Menára, ahogyan néztem. Simone még csak egy éve halt meg, és máris más után tekingettem. Egy punci voltam.

Elvonva a tekintetemet az asztalról, a beszélgető testvéreimre néztem, és elhessegettem a nem kívánt gondolataimat. Szívás, hogy a nagy családunkból nem tudott mindenki eljönni, de mindenki elfoglalt volt. Julian és Mathew Griz gyerekeire vigyáztak, magukkal vitték őket a hétvégére. Simone szülei azt mondták, hogy a hét folyamán feljönnek, de programjuk volt, így ki kellett hagyniuk Koda buliját. Azt hiszem inkább azért, mert tudták, hogy a motoros testvéreim is ott lesznek. Nem érezték jól magukat a közelükben.

Nem számít. Most az egyszer azon kaptam magam, hogy mosolygok, és valamennyire boldognak érzem magam.

Legalábbis egyelőre.

 

Kilencedik fejezet

 

Mena

 

Fordította: Sweety

 

Amikor Judy előre küldött, hogy megnézzem, Kalennek szüksége van-e segítségre, arra nem számítottam, hogy hatalmas, motoros mellényt viselő férfiakat látok nők társaságában.

Motoros mellények.

Kalen barátai egy igazi motoros banda tagjai.

Mielőtt zavarba hozhattam volna magam, hogy valami hülyeséget mondok vagy csinálok előttük, gyorsan beszaladtam, és becsukva az ajtót, nekitámaszkodtam.

Judy látott a konyhából, ahol Kodával állt a karjában. Úgy elkezdett nevetni, hogy azt hittem, magával ránt valamit. Miután próbált megnyugodni, nem törődve a bámulásommal azt mondta: – A fiam elfelejtette megemlíteni, hogy a Hawks MC tagja?

– Hát igen, Judy, elfelejtette. Sőt, te sem mondtál semmit.

Megvonta a vállát. – Nem akartalak elijeszteni, amikor még csak kezdtél, és őszintén szólva, utána már elfelejtettem, hogy nem tudod.

Nem csoda, hogy azokat a kérdéseket tette fel már a legelején. Ó, te jó ég! Ezek azok a nők, akiket üldöztek?

– Ne aggódj! Rá fogsz jönni, hogy ők egy csodálatos társaság. Gyere és segíts nekem! – Az asztal felé mutatott, ahol a gyümölcsök arra vártak, hogy felszeleteljék őket gyümölcssalátának. A szívem a torkomban dobogott. Már egy ideje aggódtam, hogy találkozom Kalen barátaival. Akkor is elítélhetnek, ha csak a felbérelt kisegítő voltam. De amikor megláttam, hogy motorosok, még idegesebb lettem. Mi lesz, ha gyűlölni fognak? Tudtam, hogy Kalen adna a véleményükre a fiára vigyázó nővel kapcsolatban.

Édes, mi lenne, ha elveszíteném a munkámat, mert szörnyűnek tartanának?

– Mena – suttogta Judy, amikor elugrottam a bejárati ajtónyílástól, és majdnem levágta az egyik ujját. Judy rám nézett, és hozzátette: – Lélegezz és nyugodj meg! Ők is úgy fognak szeretni, mint én. – A szemem könnybe lábadt. Olyan régen mondta nekem valaki, hogy szeret, és az, hogy ezt Judy szájából hallottam, egy olyan nőtől, akire felnéztem, nagyon sokat jelentett. Szomorúan elmosolyodott, és megsimogatta az arcom, amit Koda viccesnek talált, ezért ő is megsimogatott. Ettől elmosolyodtam.

– Hé, hölgyeim, mi a helyzet? – Egy lenyűgöző, magas, világosszőke hosszú hajú és kék szemű nő lépett be. Megölelte Judyt, azután megállt a pult mellett, és engem vizslatott.

– Mena, ismerd meg Deannát, vagy ahogy a fiúk szeretik hívni, Mocskosszáj – mutatta be Judy.

– Szia – mondtam tétován, egy apró mosollyal, de ez hamar eltűnt.

– Ki vagy te, és mi közöd Dive-hoz?

Ó, már értem. Dive a motoros neve. Mégis, miért Dive? Ennek semmi értelme nem volt.

– Én... én vigyázok Kodára, amikor Kalen dolgozik. Emellett a házimunkát is elvégzem.

– Ha át mered baszni Dive-ot, a seggedben leszünk! Már így is elég sok mindenen ment keresztül. Nincs szüksége...

– Ebből elég volt Deanna! – csattant fel Judy. – Itt nem fenyegetheted Menát! Csodálatos munkát végez, és nem hagyom, hogy elijeszd.

Felemelt állal meredtem Deannára. – Soha nem tennék olyat, amivel árthatnék Kodának vagy Kalennek!

– Ja, megfelel! – A hirtelen váltás teljesen kizökkentett. Felvontam a szemöldökömet, mire elmosolyodott. – Add ide ezt a cukiságot! Szükségem van egy kis Koda szeretetre. – Koda után nyúlt, de ő a nagymamája karjaiba bújt.

– Még mindig kicsit visszahúzódó azokkal, akikkel ritkán találkozik – magyaráztam.

– Mindjárt kiviszem. Kint találkozunk, Deanna – mondta Judy. Deanna a szemét forgatva elindult kifelé. Mielőtt Judy elment volna, még felém fordult és azt mondta: – Csak jártatja a száját. Amikor először találkoztam vele, kiderült, hogy az ugatása erősebb, mint a harapása. Ne hagyd, hogy szarságokat beszéljen neked. Állj ki magadért ezekkel a nőkkel szemben! Érted? – kérdezte.

– Igen. Köszönöm, Judy!

– Bármikor, kedvesem! – Elmosolyodott, majd elindult Kodával, amíg én befejeztem a gyümölcssalátát. Már elkészítettük a tésztát, a görög és a krumplisalátát. Aztán a gyümölcsökkel ebéd utánra csokitortát, narancsos-mákos tortát és sajttortát készítettünk. A gyerekeknek pedig brownie-t és kekszet sütöttünk.

Reméltem, hogy a többiek a ház mellett sétálnak majd hátra az udvarra, de persze nem volt ilyen szerencsém. A bejárati ajtóban három nő jelent meg, akik mind a gyönyörűek voltak a maguk módján, és mégis mindegyikük teljesen más volt.

– Szia! – Mosolygott rám a hosszú, hullámos, sötét hajú nő. – Zara vagyok, Talon felesége. Ő pedig Low, aki Dodge-hoz, azaz Dive legjobb barátjához fog férjhez menni – magyarázta a fekete nőre mutatva. – Ő pedig Clary. Ő Blue párja, és várandós. – Clary intett.

– Sziasztok, örülök, hogy megismerhetlek titeket! – mondtam, majd a sárgadinnyét a nagy tálba tettem a többi gyümölcs mellé. Miután megtöröltem a kezem, bemutatkoztam: – Philomena vagyok, de mindenki csak Menának hív.

– Úgy hallottam, Koda dadája és a házvezetőnőjük vagy. Hogy tetszik a munka Dive-val? – kérdezte Clary.

Az alsó ajkamat harapdáltam, és nagyot nyeltem: – Nagyon jó. Koda a legjobb baba. Hallottad, hogy már kúszik? Már egy ideje. Nagyon sokat mozog. De gondolom, ezt mindannyian el tudjátok képzelni. Láttam mennyi gyerek van odakint.

– Oké. Később majd rátérünk arra a részre, hogy nem említetted Dive-ot egyik mondatodban sem. Na most, a gyerekcsapatból kettő az enyém, Rommy és Tex. Nos, ők Dodge unokahúga és unokaöccse, de örökbe fogadtuk őket, miután a ribanc anyjuk feldobta a talpát. A többi Zaráé. Maya, Cody, aztán az ikrek, Drake és Ruby. Nemrég szült még egyet, de az a testvére gyereke – mondta Low, aztán a szájába pattintott egy darab görögdinnyét.

Milyen párhuzamos univerzumba kerültem?

Zara gyereket szült a testvérének?

Clary és Zara nevetni kezdtek, Low pedig megkérdezte: – Mi van?

Zara szórakozottan megrázta a fejét, és elmagyarázta: – Igazából nem is a testvéremé, hanem a férjének a gyereke. A fivérem meleg. Persze nekik nem lehet gyerekük, ezért felajánlottam, hogy szülök nekik egyet. Ezért nem tudtak ma eljönni. Ráadásul Deanna két gyerekére is ők vigyáznak.

– Ez nagyon kedves tőled. Mi a neve? – lelkendeztem.

– Aeila – mosolyodott el Zara.

– Ez gyönyörű név.

– Jól választottak – bólintott Clary.

– Mindegy – kezdte Low. – Vissza Dive-hoz. Elmondtad, hogy állnak a dolgok Kodával. De mi a helyzet Dive-val?

– Hm... – Hálás voltam, amikor nyílt a bejárati ajtó, de amikor megláttam a négy jóképű, de nagydarab, ijesztő férfit az ajtóban, már nem hálálkodtam.

– Hali – köszönt az egyik, aztán Zara mögé állt.

– Szia! – nyikkantam.

– Hol van a nőm? – kérdezte az idősebbik.

A nők vállat vontak, ezért odalépve mondtam: – Á, ha Deannára gondolsz, ő kiment, miután megfenyegetett.

A férfi tényleg felkacagott. – Nem tud uralkodni magán. – Megrázta a fejét, és elindult kifelé. A tekintetem követte őt. Amikor visszafordultam, a többi férfi tekintete rám szegeződött.

Sikítana helyettem valaki?

– Mena! – Zara visszazökkentette a figyelmemet. – Mögöttem Talon áll. Ők ott Dodge és Blue. Griz pedig, aki kiment. Esküszöm, durvábbnak néznek ki, mint amilyenek.

– Oké – húztam ki magam. A férfiak kuncogtak.

A bejárati ajtó ismét kinyílt, és egy fiatal nő lépett be, sebhelyes arcán mosollyal. Még a szája sarkától az arccsontjáig húzódó heggel együtt is lenyűgöző volt.

– Pasik kifelé! Van miről beszélnünk – jelentette ki Low. A férfiak morgolódtak valamit a főnökösködő nőkről, akik mindig a seggükre pirítanak. Mégis hallgatva rájuk, elindultak hátrafelé, amin csak mosolyogni tudtam. Nagydarab, kemény motorosok, akik azt tették, amit a nőik akartak. Nagyon édes volt, nem mintha ezt valaha is az arcukba merném mondani.

– Mena, Nary. Nary, Mena. Dive házvezetőnője és Koda dadája – igyekezett Low bemutatni a később érkező nőnek. – Rendben, térjünk a tárgyra! Hogy van Dive, nem Koda!? Csak Dive?

Megvonogattam a vállam, és a pultot bámultam.

– Szólj, ha túlságosan rámenősek vagyunk – ajánlotta Clary.

– Mi a faszért van itt az összes nő, és engem nem hívtatok? – kiabált Deanna.

– Csitt! Már hallottuk, hogy megfenyegetted Menát...

Közbeszóltam: – Nem, nem fenyegetés volt, csak...

– De igen, az volt – vigyorgott Deanna. – De átmentél a teszten, és ráadásul Judytól zöld zászlót kaptál. Kint hátul csak arról tudott beszélni, hogy Mena így, Mena úgy. Be kellett jönnöm, csak hogy megmeneküljek.

Low tapsolt a kezével, hogy mindenki figyelmét magára vonja. – Abbahagyhatnánk végre a beszélgetést, azon kívül, hogy Mena mesélni tudjon nekünk Dive-ról?

– Jó érv – bólintott Deanna. – Beszélj, te nőszemély!

Sóhajtva mondtam: – Nincs mit mondanom. Az alkalmazottja vagyok. Azért fizet, hogy vigyázzak a házra és a fiára. Főzök, takarítok, és...

– Fejezd be! – fakadt ki Deanna.

– Azt akarod mondani, hogy még nem próbálkozott nálad?

– Dee, még csak egy éve halt meg Simone – bámult rá Zara.

Deanna a szemét forgatta.

– Ó, Istenem. Koda anyja meghalt?

Nary a kezemre simította a tenyerét. – Nem tudtad?

Megráztam a fejem, és azt suttogtam: – Nem. Őszintén szólva, ilyesmiről nem beszélgettünk.

A bejárati ajtó ismét kinyílt, és Kalen jött be egy másik nővel és két ismeretlen motorossal. Mindketten úgy néztek ki, mintha bárkit megölnének, aki rosszul veszi a levegőt.

A nő odalépett Naryhez, és átölelte a derekát. Nary pedig átkarolta a nő vállát.

Dive felénk lépett, miközben így dörmögött: – Minden kész az ebédhez?

– Igen – bólintottam. Morgott, és tovább sétált hátra a másik két motorossal.

– Ó, a francba! – Füttyentett Low a csöndes konyhában, miután az összes férfi ismét távozott.

– Mindig ilyen? – kérdezte a vörös hajú nő. – Bocsánat, Josie vagyok, a két férfi, akikkel jöttem, pedig Calen és Eli, más néven Pick és Billy.

– Mena vagyok, és igen, ő mindig ilyen.

Mindenki ismét elhallgatott. Az összes nő a saját gondolataiba merült.

– Josie azt elfelejtette megemlíteni a férfiakról, hogy az övéi, vagyis mindkettőjükkel dug – bukott ki Deannából.

Kikerekedtek a szemeim, amin mindenki nevetni kezdett.

Pont erre volt szükségünk, és valószínűleg ezt Deanna is tudta, mert amikor odanéztem, rám kacsintott.

 

*

 

A nap csodálatos volt. Imádtam Kalen összes barátját. Nem tudtak túllépni azon, hogy Kalennek hívtam. Erre azt válaszoltam, hogy nekem az lenne furcsa, ha Dive-nak kellene hívom, mivel nem tudtam, hogy motoros. Aztán megkérdeztem, hogy miért Dive a motoros neve. Minden nő nevetni kezdett, még Judy is. Aztán Zara azt mondta: – Nem akarod tudni, vagy jobb, ha inkább ezt tőle kérdezed.

Annyira különböző személyiségűek voltak, mégis mindannyian kiegészítették egymást. Ha valamelyikük túlzásba esett, akár Deanna, akár Low, a többiek visszafogták őket. Csodálatosak voltak. Örültem, hogy Kalent ilyen emberek vették körül, csak azt nem értettem, miért távolodott el tőlük. Tudtam, hogy Zara, Clary és Deanna Ballaratban élnek, de a többiek is közel álltak Kalenhez, és láttam, hogy nagyra tartják őt. Néhány történet, amit meséltek... nem azt az embert írták le, akit én ismertem. Olyasvalaki volt, aki sokat nevetett, és aki szerette a bajt, de a jó értelemben.

Simone elvesztése, aki Josie legjobb barátnője volt, nagyon megviselte.

Ezt a fajta fájdalmat meg tudtam érteni. Még egyes napokon éreztem is.

Úgy tűnt, hogy ez a fájdalom Kalenben csak egyre gennyesedett.

Később, mikor letettem Kodát aludni – ez volt az egyetlen napi szundikálása, – a folyosón sétáltam a konyha felé, amikor férfihangokat hallottam és megálltam.

– Mena nagyon dögös. – Felismertem Dodge hangját. A szemem forgattam.

Egy horkantás volt a válasz. – Ha szereted azt a típust, aki halálra idegesít, és a hangja irritál, amikor megszólal. Aki mindig rongyos ruhákba jár, és úgy hízik, mint egy kibaszott tehervonat? Akkor persze.

A vállam előre esett és lehajtottam a fejem. Könnyes szemmel a padlóra meredtem, és a hasamra szorítottam a kezem. Minden egyes szó olyan volt, mintha egy kést döftek volna a gyomromba, egy újabb szúrás, ami leterített. Mintha a mellkasomon keresztül egy forró piszkavasat szúrtak volna a szívembe.

Tudtam, hogy nem kedvel engem. Csak azt nem tudtam, hogy ennyire.

A kezemmel a falnak támaszkodtam. A lábam remegni kezdett, és hirtelen mindenhol fáztam.

Tényleg utált engem.

Miért hagyta, hogy itt maradjak?

Miért mondott ilyeneket?

Hogy lehet egy ember ennyire gonosz?

– Kicsit durva voltál, testvér. Nekem úgy tűnik, hogy te csak...

Dodge nem tudta befejezni, mert ostoba módon előre botorkáltam. A mozgás és a neszezés miatt felém kapták a fejüket.

A szívem hangosan dobogott a mellkasomban. A fülem csengett. A kezem remegett. De kihúztam magam, amikor mindkét férfi belépett a nappaliba.

– Bassza meg! – mormyogta Dodge durván.

Megnyaltam kiszáradt ajkaimat, megköszörültem a torkomat, aztán csak dadogtam: – Elnézést a zavarásért! Csak azt akartam mondani, hogy Koda elaludt, és... mennem kell.

– Jézusom, Mena! – nyögte Kalen.

– Nem bánod, ha gyorsan elköszönök a barátaidtól? – Mielőtt még jobban a lelkembe gázoltok.

– Tortázunk, amikor felébred. Maradnod kell! – követelte.

A helyzet az, hogy nem kellett azt tennem, amit mondott.

– Nem! Dolgom van... valahol máshol kell lennem. – Felemeltem az állam. Úgy tűnt, tudta, hogy nem fogok meghátrálni, és nem volt rá mód, hogy visszalépjek.

Azok után nem, amiket mondott

– Mena…

– Nem probléma! Köszönj el tőlük a nevemben! – Amilyen gyorsan csak tudtam, megkerültem őket, és a bejárati ajtóhoz mentem.

– Mena, baszd meg, várj!

A kezemet a kilincsre téve átnéztem a vállam fölött, és távolságtartó hangon közöltem vele: – Hétfőn reggel visszajövök dolgozni, Mr. Brooks.

Összerezzent.

Helyes.

Ugyan ez nem az volt, amit belül éreztem, de legalább ez is valami.

Nem jött utánam. Hülye voltam, mert reménykedtem, hogy utánam rohan és megállít. Így amikor nem tette ezt, félúton a kocsim felé a bozótosban, elsírtam magam. Egyik könnycseppet hullattam a másik után, és nem akart abbamaradni.

Hallottam már korábban is kemény szavakat. Szegényen felnőve, több mindent megéltem.

Csak még sosem fájt annyira semmi, mint Mr. Brooks szavai.

Soha többé nem lehetett Kalen.

Ő a munkaadóm volt és semmi más.

Mark halála óta soha nem gondoltam, hogy a szeretet újra megérint, de mégis így történt. Koda és még Kalen miatt is. Ez volt a leghidegebb, legmagányosabb éjszaka, és egy részemmel tudtam, hogy ez rosszabb, mint amit valaha is éreztem.